KÁRPITSZÖVŐ TANFOLYAM

A kárpitszövő tanfolyam alatt a klasszikus francia gobelinszövés technikáját tanulják meg a tanítványok. Fonák oldalon dolgoznak a növendékek, akárcsak a párizsi Gobelin Manufaktúrában. Több formatanulmányt készítenek a tanulók, mielőtt elsajátítják a hachure technikáját.

Szövőkereten szőnek a résztvevők, amelynek előnye az , hogy haza tudják vinni a munkájukat és otthon folytathatják , amit elkezdtek a kurzuson.

A kárpitszövés

A szövött falikárpit a ” carpoltos” szóból ered, melynek jelentése: díszes szőttes. A gobelin és a kárpit szó ugyanazt jelenti. A franciák ” tapisserie ” -nek, az angolok “tapestry”-nek, a németek wandteppich”-nek, az olaszok “arazzi”-nak hívják.

Eredete a kilimtechnikához nyúlik vissza. Magas szintű , képi igényű művészeti alkotások a kárpitok, melyekkel a múlt századokban templomok , kastélyok falait borították be. Funkciójuk kettős volt: részben a fal hidegségét fogták fel, részben díszítő szerepet töltöttek be.

Legkorábbi fennmaradt emlékei a kopt szövetek.

E kézi szövött művek 2 fonalrendszer kereszteződésből jönnek létre, alapjuk a vetülék oldalú vászonszövés. Álló vagy fekvő szövőszéken szövik őket.

A “gobelin” szó eredete

Jean és Philibert Gobelin / testvérpár/ 1440-ben kelmefestő műhelyt alapítottak Párizsban, ahova Colbert szövőket telepített és királyi maufaktúrává alakíttatta 1667-ben. A Gobelin műhely vezetését Charles le Brunre bízta, aki Itáliában tanult. Le Brun az egyes műhelyek élére francia és flamand szövőmestereket nevezett ki.

A franciák a Gobelin műhelyből kikerült falikárpitokat nevezik gobelinnek, a máshol készült kéziszövött kárpitokat tapisserie-nek nevezik