Művészi pályafutásom több korszakra osztható.
A 2000-től készített gobelinjeimet szakrális kárpitoknak hívom.
Ezekben az években kezdtem el keresni Istent, indultam el belső utamon. Tanulmányoztam a vallásokat, az azokhoz kapcsolódó kultikus tárgyakat,textíliákat, nevezetesen az imaszőnyegeket.
E témakör első kárpitja : a Lelet című gobelinem, mely a Gödöllői Kastély Rezonancia című kiállításra készült. Ez a mű már egy új, egyedi technikával szövődött: gobelin és szövöttanyag-applikáció, melyen ötvözöm az ellentétes karakterű anyagokat: arany / = fémszál/, selyem , gyapjú és durva kender, len szálakat.
E kontrasztos anyagok együttes használata erősíti is egymást : a kézzel szőtt, míves, gobelin finomsága a durva zsákvászonnal még szembetűnőbb. Mindez szimbolikus üzenetet is hordoz. Tükrözi a gazdagság , szegénység kontrasztját a szó összes értelmében. Tükrözi világunkat, emberlétünk periódusait.
Szakrális kárpitjaim:
Lelet
Kelet Kincse
Mihráb
Kontrasztok
Örökségünk
Transzcendens Fény
Pályám második korszakát álombéli inspirációk indították el.
Új anyagokhoz nyúltam: már nem használok gyapjút. Kizárólag fémszállal és selyemmel szövök.
Egy álomban látott kép, amely fényből volt: a Dimenziókapu című kárpitom.
Ezt követte a hatszögletű virágokat ábrázoló sorozatom, melyet sok tanulmányrajz, grafika, aquarell készítése előzött meg.
Legújabb műveim a Világon egyedülálló technikával, pontosabban anyaghasználattal készülnek. Képzőművész és textilművész vénám teljesedett ki ezzel az új “technikával”. Ezek a gobelinek a klasszikus francia kárpit megújítását hivatottak képviselni.